Tehetség azonosítás Kíváncsi ládával
Egy diagnosztikus tehetségazonosító mérőeszköz-csomag, ami a négy-tíz éves gyerekek kíváncsiságát igyekszik „kitapogatni”, megtalálni, és a játék folyamatában azonosítani a kiemelkedő, erős területeket a kisgyerekeknél. A ládát úgy találták ki, hogy ki lehessen nyitni, szét lehessen szedni: ekkor a ládából a varázsló vára lesz.
A varázslóval kapcsolatos cselekmények, kalandok adják a kerettörténetet a játékhoz. A ládában találhatók még mágneses figurák és zsákocskák, a zsákok rejtik az újabb és újabb feladatok hozzávalóit, „alkatrészeit”. Amíg a gyermek játszik, mi egy értékelő lapon követjük a tevékenységét: megfigyeljük, hogy miként viselkedett a játék közben. Tehát nem az a fontos, hogy minden feladatot elvégzett-e, hanem hogy hogyan tevékenykedett. Ebből következtetünk arra, hogy milyen a személyisége, és milyen képességekben emelkedhet ki.
A játékot mi kínáljuk, de az, ahogyan részt vesz a cselekményben, ahogyan hozzááll a feladathoz, az nagyon sokat megmutat nekünk. A játék minden elemének vannak pontozható részei, például hogy a gardneri intelligencia területek közül mihez tudjuk kapcsolni, hogy az adott játékelem mire mutat rá, ha abban ügyesen tevékenykedik, de ezeken túlmutatóan keressük a gyermekben azt a tüzet, azt az attitűdöt, ami a tehetséget megkülönbözteti a többiektől. Azt szeretnénk megtalálni a varázsló kalandjai révén, hogy mi az a plusz a gyerekben, ami lelkesedésben, kitartásban, nyitottságban vagy bármi másban megmutatkozik.
A használatának az alapelve: akkor vizsgáljuk meg a láda segítségével a gyereket, ha tényleg céljaink, terveink vannak a vele – ha valamit kezdeni akarunk a tehetségével. Ne vegyük elő a Kíváncsi Ládát, csak ha biztosak vagyunk benne, hogy valóban foglalkozni szeretnénk a gyermekkel! A másik fontos alapvetés, hogy a ládával azt mérjük fel: mi iránt fogékony a gyermek, és azt adjuk neki, ami őt személy szerint érdekli. Elengedhetetlen továbbá, hogy a kapott eredményt részletesen megbeszéljük a szülőkkel: az ilyen beszélgetés a szülők számára iránymutatás, megerősítés, bátorítás lehet.
Az Eltérő Sebesség Közhasznú Egyesület az Antanténusz Tehetség Egyesület támogatásával végzi a méréseket.
A varázslóval kapcsolatos cselekmények, kalandok adják a kerettörténetet a játékhoz. A ládában találhatók még mágneses figurák és zsákocskák, a zsákok rejtik az újabb és újabb feladatok hozzávalóit, „alkatrészeit”. Amíg a gyermek játszik, mi egy értékelő lapon követjük a tevékenységét: megfigyeljük, hogy miként viselkedett a játék közben. Tehát nem az a fontos, hogy minden feladatot elvégzett-e, hanem hogy hogyan tevékenykedett. Ebből következtetünk arra, hogy milyen a személyisége, és milyen képességekben emelkedhet ki.
A játékot mi kínáljuk, de az, ahogyan részt vesz a cselekményben, ahogyan hozzááll a feladathoz, az nagyon sokat megmutat nekünk. A játék minden elemének vannak pontozható részei, például hogy a gardneri intelligencia területek közül mihez tudjuk kapcsolni, hogy az adott játékelem mire mutat rá, ha abban ügyesen tevékenykedik, de ezeken túlmutatóan keressük a gyermekben azt a tüzet, azt az attitűdöt, ami a tehetséget megkülönbözteti a többiektől. Azt szeretnénk megtalálni a varázsló kalandjai révén, hogy mi az a plusz a gyerekben, ami lelkesedésben, kitartásban, nyitottságban vagy bármi másban megmutatkozik.
A használatának az alapelve: akkor vizsgáljuk meg a láda segítségével a gyereket, ha tényleg céljaink, terveink vannak a vele – ha valamit kezdeni akarunk a tehetségével. Ne vegyük elő a Kíváncsi Ládát, csak ha biztosak vagyunk benne, hogy valóban foglalkozni szeretnénk a gyermekkel! A másik fontos alapvetés, hogy a ládával azt mérjük fel: mi iránt fogékony a gyermek, és azt adjuk neki, ami őt személy szerint érdekli. Elengedhetetlen továbbá, hogy a kapott eredményt részletesen megbeszéljük a szülőkkel: az ilyen beszélgetés a szülők számára iránymutatás, megerősítés, bátorítás lehet.
Az Eltérő Sebesség Közhasznú Egyesület az Antanténusz Tehetség Egyesület támogatásával végzi a méréseket.