Inklúzió, integráció

Mai szóhasználatban az integrált oktatás „a tanulásban valamely oknál fogva akadályozott (pl. fogyatékosság, képességzavar, szociális hátrány) gyermekek együttes, a lakóhelyhez közeli nevelését, oktatását jelent.
A gyógypedagógiai szempontú integráció a sajátos nevelési igényű gyermekeknek és tanulóknak az épek (másképpen „többségi”) óvodáiban, alapfokú, középfokú oktatási intézményeiben, illetve a felsőoktatás intézményeiben megvalósuló nevelése, oktatása, képzése megfelelő feltételek biztosítása mellett.

Az integráció típusai, formái és szintjei

Lokális integráció: a helyi iskolában/óvodában egy külön osztályban helyezik el az SNI/roma gyermekeket,

Szociális integráció: elkülönülten tanulnak, de bizonyos események (pl. ünnepek) alkalmával közös programok vannak.

Funkcionális integráció

Részleges – van valami közös – a fentiek variációi

Teljes - ha a nevelés-oktatás speciális megsegítéssel történik a nem fogyatékosok csoportjában az óvodai élet teljes időtartamában.

Fordított integráció: valakiről azt hiszik, hogy értelmi fogyatékos, és ezért kerül speciális osztályba.

Spontán integráció: Egy fogyatékos diákot a normál osztályba teszik, mert nincs máshol hely.

Az integráció szintjében bekövetkező minőségi különbségek a fogadás (integráció) és a befogadás (inklúzió) kifejezésekkel értelmezhetőek. Az inkluzív (befogadó) intézményi oktatás és nevelés az integrált nevelés továbbfejlesztett formája. A befogadó intézmény pedagógusai az egyéni differenciálás alapján az egyéni kibontakoztatás és fejlesztés szemléletét képviselik.